Nag Hammadi könyvtár I. kódex 5. A három részes értekezés #1

 www.gnosis.org

Nag Hammadi könyvtár

I. kódex (Jung kódex)

________________________________________________________________

1. Pál apostol imája

2. Jakab apokrifonja  (Jakab titkos könyve)

3. Az igazság evangéliuma

4. Értekezés a feltámadásról

5. A három részes értekezés

#1

5.

A három részes értekezés
________________________________________________________________

Harold W. Attridge és Dieter Mueller fordítása nyomán

Első rész

1. Bevezető

Hogy beszélhessünk magasztos dolgokról, úgy illő, hogy az Atyával kezdjük, aki az Összesség gyökere, akitől kegyelmet kaptunk, hogy beszéljünk róla.

2. Az Atya

Még azelőtt létezett, hogy bármi más létrejött volna, kivéve egyedül őt. Az Atya egyetlen, ugyanakkor sok, mert ő az első és az, aki csak ő maga egyedüli, ám mégsem magányos. Különben hogyan lehetne apa? Mert valahányszor van „apa”, a „fiú” ebből következik. De az egyetlen, aki egyedül az Atya, olyan, mint a gyökér, fával, ágaival és gyümölcseivel. Azt mondják róla, hogy a megfelelő értelemben apa, hiszen utánozhatatlan és megváltoztathatatlan. Emiatt a tényleges jelentésében egyetlen és isten, mert senki sem isten neki, és senki sem apja. Mert ő nemzetlen, és nincs más, aki nemzette őt, sem más, aki őt teremtette. Mert aki valakinek az apja vagy a teremtője, annak apja és teremtője is van. Biztosan lehetséges, hogy atyja és teremtője annak, aki belőle keletkezett és akit létrehozott és megalkotott. Mégis, ő nem a tényleges értelemben vett apa, nem is isten, mert van valaki, aki nemzette és megteremtette őt. Az egyetlen igazi értelemben vett Atya és Isten tehát az, akit senki által nem nemzett, aki azonban nemzette és megteremtette az Összeséget. Kezdet és vég nélkül van.

Nemcsak végtelen ő – hanem halhatatlanná is teszi őt az, hogy nem született –, emellett változatlan is örök létében, azonosságában, abban, ami megalapozza őt, és ami őt naggyá teszi. Semmi sem mozdítja el őt attól, ami ő, sem senki más nem fogja kényszeríteni akarata ellenére őt arra, hogy megszűnjön annak lenni, ami ő, mivel senki nem volt, aki az őt olyanná tette, amilyen ő. Így ő maga változatlan, és senki más nem mozdíthatja el őt létéből és azonosságából, és abból amiben ő van, ami ő, az ő létmódjából, vagy az ő nagyságából. Nem lehet megmozdítani őt, és lehetetlen, hogy más őt egy másik alakra változtassa, vagy gyengítse, megváltoztassa vagy kevesebbé tegye, - hiszen ez az igazság legteljesebb értelmében így van -, ő a megváltoztathatatlan, állandó, aki a megváltoztathatatlanságba öltözött.

Nemcsak azért hívják „kezdet nélkülinek” és „vég nélkülinek”, mert nemzetlen és halhatatlan; hanem épp úgy, ahogy nincs kezdete; vége sincsen, létezésének módján nagyságában elérhetetlen, bölcsességében kifürkészhetetlen, hatalmában felfoghatatlan és édességében mérhetetlenül mély.

Igaz értelemben egyedül ő – a jó, a nem-született Atya és a teljesen tökéletes – az, aki  minden utódjával, minden erénnyel és minden értékkel betöltött és teljes. Mindezekfölött, nincs benne irigység, vagyis mindene, ami van, odaadja, anélkül, hogy ez hatna rá, nem szenved veszteséget attól ajándékozásai miatt. Gazdag azoktól a dolgoktól, amiket odaad,  és megpihen az általa nyújtott szívességekben.

Így olyan fajtájú és alakú és nagyságrendű ő, hogy senki más nem volt vele a kezdetektől fogva; és nincs olyan hely, ahol ő van, vagy ahonnan ő megnyilvánult, vagy ahová menni fog; ősforma sincs, amelyet a munkájához mintaként használ; és semmiféle nehézség nem kíséri őt abban, amit tesz; és nincs olyan anyag, amely a rendelkezésére állna, amelyből <ő> megteremti azt, amit alkot; sem semmi anyag őbenne, amiből nemzi, amit nemz; sem egy munkatársa, aki azokon a dolgokon dolgozik vele, amelyeken dolgozik. Ilyesmit mondani tudatlanság. Inkább ő maga jóként, hibátlanként, tökéletesként, teljesként (illő beszélni róla), lévén ő maga az Összesség.

A megfogant vagy kimondott, látott vagy megragadott nevek közül egyetlen egy sem vonatkozik rá, bármennyire is rendkívül dicsőségesek, felnagyítóak és megtisztelőek e nevek. Mindazonáltal lehetséges, hogy ezeket a neveket az ő dicsőségére és becsületére kimondják, az őt dicsőítők képességeinek megfelelően. Mégis, ami őt illeti, őt saját létmódjában, lényében és alakjában az elme számára ő felfoghatatlan, és semmilyen beszéd sem képes átadni, szem látni, test megragadni, olyannyira nagy az ő kifürkészhetetlensége, felfoghatatlan mélysége, mérhetetlen magasztossága és korlátlan az ő kiterjedése. Ez a nemzetlen természete, amely semmi mást nem érint; és nem kapcsolódik (semmihez) olyasmi módon, ami korlátozott. Inkább birtokolja ő ezt az alkatot, anélkül hogy arc vagy forma lenne, amely érzékeléssel felfogható lenne. Ez azt jelenti, hogy felfoghatatlan ő. Ha ő felfoghatatlan, akkor ebből az következik, hogy megismerhetetlen, hogy ő az, aki minden gondolattal felfoghatatlan, minden dologgal láthatatlan, aki önmagában egyetlen szóval sem leírható, egyetlen kézzel sem megérinthető.

Ő egyedül ismeri magát annak, ami ő, az alakjával, nagyságával és jelentőségével együtt. És mivel képes önmagát felfogni, önmagát látni, önmagát megnevezni, önmagát megérteni, egyedül ő az, aki magának a saját elméje, a saját szeme, a saját szája, a saját formája, és ő az, amit saját maga számára gondol, lát, szól és megragad, ő maga a felfoghatatlan, leírhatatlan, megérthetetlen, állandó. Ugyanakkor amit ő felfog, lát, amit szól, amiről gondolata van táplálék, öröm, igazság, gyönyör és pihenés. Minden bölcsességet felülmúl, minden értelem, minden dicsőség, minden szépség, minden édesség, minden nagyság, minden mélység és minden magasztosság felett áll.

Mindezekáltal ő, aki természetében megismerhetetlen, aki birtokolja mindazon tulajdonságokat, amelyeket már említettem, ha édessége bőségéből tudást kíván adni, hogy megismerjék, akkor megvan rá a képessége. Hatalma van, ami ő akarata. Egyelőre azonban csendben visszatartja magát, ő aki a legnagyobb, lévén az Összességek tagjainak örök létezésbe hozásának oka.

Igaz értelemben leírhatatlannak nemzi magát, hiszen egyedül ő az ön-született, hiszen felfogja magát, és mivel olyannak ismeri magát, amilyen ő. Ami méltó az ő csodálatára, dicsőségére, becsületére és dicséretére, azt ő nagyságának határtalansága, bölcsességének kifürkészhetetlensége, hatalmának mérhetetlensége és megízlelhetetlen édessége által állítja elő. Ő az, aki így önmagát nyújtja ki ilyen módon létrehozván, és aki dicsőséget, dícséretet csodálatot és szeretetet kap, és ő az aki önmagának dicsőséget, csodálatot, dicséretet és szeretetet ad. Ez számára egy benne lakozó Fiúként van, aki hallgat róla, és ez a kimondhatatlan a kimondhatatlanban, a láthatatlan, a megérthetetlen, a felfoghatatlan a felfoghatatlanban. Így lézetik ő örökké őnmagában, ahogyan korábban említettük, megismerve önmagát önmagában. Az Atya szülte őt nemzetlenül, hogy ő az Atya által létezzen ő, az ő gondolataként, vagyis egy gondolat önmagáról, egy érzet önmagáról, és az ő örök létezéséről. Ez a valódi értelemben a csend, a bölcsesség és a kegyelem, ha ez utóbbit is így helyesen nevezzük meg.

Nag Hammadi könyvtár I. kódex 4. Értekezés a feltámadásról

 www.gnosis.org

Nag Hammadi könyvtár

I. kódex (Jung kódex)

________________________________________________________________

1. Pál apostol imája

2. Jakab apokrifonja  (Jakab titkos könyve)

3. Az igazság evangéliuma

4. Értekezés a feltámadásról

5. A három részes traktátus

4.

Értekezés a feltámadásról

________________________________________________________________

Malcolm L. Peel fordítása nyomán

Reginosz fiam, némelyek sok mindent meg akarnak tanulni. Ez a céljuk, amikor olyan dolgokat próbálnak megmagyarázni amelyekre megoldatlan a válasz. Ha ezekkel sikerrel járnak, általában nagyon nagyra tartják magukat. De nem hiszem, hogy az igazság szaván lennének megalapozva. Inkább a saját megpihenésüket keresik, azt, amit mi Megváltónk, Krisztus Urunk által kaptunk. Akkor kaptuk meg a pihenést, amikor megismertük az igazságot, és megpihentünk benne. De mivel kedvesen kérdezed tőlünk, hogy mi a helyes a feltámadással kapcsolatban, írok ma, hogy elmondjam neked. A feltámadás létfontosságú. Sokan nem hisznek benne, de vannak, akik megtalálják. Így akkor beszéljük meg a kérdést.

Hogyan élte az Úr életét, miközben testben létezett, és miután kijelentette magát Isten Fiaként? Ezen a helyen tevékenykedett, ahol te is élsz, a természet törvényéről beszélve – amit én halálnak hívok. Isten Fia, Reginosz, az emberiség fia volt. Mindkét oldalát magába foglalta, az emberit és az istenit is, hogy az Isten fiaként legyőzhesse a halált, és azáltal, hogy az emberiség fia, megtörténhessen a teljesség helyreállítása. Mivel eredetileg ő egy felülről jött magja volt az igazságnak, mielőtt e világ felépítése annak összes uralmával és istenségeivel létrejött volna.

Tudom, hogy bonyolult szavakkal mutatom be a magyarázatot, de az igazság szavában nincs semmi bonyolult. Krisztus azért jött, hogy magyarázatot kínáljon hogy ne hagyjon rejtve semmit, hanem nyíltan felfedjen mindent, ami a létezéssel kapcsolatos - egyrészt a gonosz pusztulását, másrészt a kiválasztottak kinyilatkoztatását. Ez a magyarázat az igazság és a szellem kiemelkedése, és a kegyelemé, melyet az igazság adományozott.

A Megváltó elnyelte a halált – ezt tudnod kell –, mivel ő félretette a mulandó világot és egy múlhatatlan örök birodalommá, Eónná változtatta. Feltámadt és elnyelte a láthatatlannal a láthatót, és megadta nekünk halhatatlanságunk útját. Ahogy az apostol mondta róla: "Szenvedtünk vele, feltámadtunk vele és felemelkedtünk vele". Mivel ebben a világban látható módon nyilvánulunk meg, így a világnak a ruháit viseljük. A Megváltóból fénysugarakként ragyogunk, és ő tart meg bennünket, napnyugtánkig, vagyis a halálunkig ebben az életben. Ő vonz minket felfelé, mint a nap sugarait, és semmi sem tart minket vissza. Ez a szellem feltámadása, amely ugyanúgy feltámasztja a lelket, mint a testet.

Ha némelyek nem hisznek, azokat képtelenség meggyőzni. Fiam, az a kijelentés, hogy a holtak föltámadnak, a hit dolgaihoz tartozik, nem az érveléshez. A világ filozófusai között vannak, olyanok, akik hisznek? Az a filozófus biztosan fel fog támadni. De annak a filozófusnak jobb, ha nem bízik olyanban, aki egyedül csak önmagához fordul, még a mi hitünként sem! Mert mi ismertük az emberiség fiát, és elhittük, hogy feltámadt a halottak közül. Azt mondjuk róla, hogy "ő lett a halál elpusztítója”, mivel ő az a nagyszerű, akiben ők hisznek. Nagyszerűek azok, akik hisznek.

A megváltottak gondolata nem vész el. Azok elméje, akik ismerték őt, nem vész el. Ezért vagyunk kiválasztva az üdvösségre és a megváltásra, mivel kezdettől fogva elrendeltetett, hogy ne essünk a tudás nélküliek ostobaságaiba, hanem hogy belépjünk majd azok bölcsességébe, akik megismerték az igazságot. Valóban, az igazságot, amit megtartanak ők, nem lehet elveszíteni és nem is veszett el. “Erős a Pleróma rendszere, kicsiny az, ami belőle leszakadt és a világgá vált. Ám a Minden az, ami erősen van tartva. Nem létrejött az, hanem létezett. “

Tehát soha ne kételkedj a feltámadásban, Reginosz fiam! Mert ha nem testben léteznél, testet kaptál, amikor ebbe a világba léptél. Miért van akkor az, hogy nem viszed magaddal a tested, amikor felemelkedsz az Eónba? Ami jobb a testnél, az az, amely az élet okáért van. Ami te miattad keletkezett, nem a tiéd? Az, ami a tiéd, nem veled létezik? Mégis, amíg ezen a világon vagy, mi az, ami hiányzik belőled? Ezt igyekeztél nagyon szorgalmasan megtanulni.

A test méhlepénye az öregség, és csak romlottságot hagy maga után. A hiány itt számodra nyereség. Mivel ami jobb, azt nem adod fel, amikor eltávozol. Amely rosszabb annál, hanyatlás van benne, de van kegyelem számára.

Ettől a világtól semmi sem vált meg bennünket. De a Mindenként, ami vagyunk, meg vagyunk váltva. Az elejétől a végéig megváltást kaptunk. Így gondolkozzunk erről! Így értsük meg!

Némelyek meg szeretnék érteni, a kérdésben, amibe belenéznek, hogy valaki megüdvözülhet-e azonnal, amikor elhagyja a testét? Ebben senki ne kételkedjen. [...], valóban, a test látható részei, amik meghalnak, nem váltódnak meg, mivel csak az élő részek, melyek benne léteznek, támadnak fel.

Akkor mi a feltámadás? Az mindig azok kinyilatkoztatása, akik feltámadtak. Mert ha emlékszel, hogy olvastad az Evangéliumban, hogy megjelent Illés és vele Mózes, ne gondold, hogy a feltámadás illúzió. Nem illúzió, hanem az igazság! Valóban, illőbb azt mondani, hogy a világ az illúzió, és nem a feltámadás, amely a mi Megváltó Urunk, Jézus Krisztus által jött létre.

De mit mondok most neked? Azok, akik élnek, meg fognak halni. Hogyan élnek egy illúzióban? A gazdagok szegények lettek, a királyokat megdöntötték. Minden hajlamos a változásra. A világ egy illúzió! - de nehogy túlzásokba vigyem a dolgokat!

De a feltámadásnak nincs ilyen jellege, mert az az igazság, ami szilárdan áll. Annak a kinyilatkoztatása, ami van, és a dolgok átalakulása, és az újba való átmenet. Mert az romolhatatlanság a romlandóra száll; a fény leárad a sötétségre, elnyeli azt; és a Pleroma betölti a hiányt. Ezek a feltámadás jelképei és képei. Ő az, aki jót megteremti.

Ezért ne gondolkozz részlegesen, ó, Reginosz, és ne a test szerint élj pusztán az egyetértés miatt, inkább menekülj a megosztottságtól és a kötelékektől, és máris megvan számodra a feltámadás. Mert az, aki meghal, tudja magáról, hogy meg fog halni – még ha sok évet is tölt ebben az életben – miért nem tekinted magad (már) feltámadtnak és hogy már részesültél (benne)? Ha megvan számodra a feltámadás, de úgy folytatod, mintha meghalnál – pedig az a rész tudja, hogy meghalt - miért tekintem el a gyakorlásod hiányosságát? Mindenkinek illik többféle módon gyakorolnia, és többféle mód létezik, hogy megszabaduljon ettől az elemtől, hogy ne essen tévedésbe, hanem újra visszaszerezze azt, ami a kezdetekkor volt.

Ezeket a dolgokat Uram, Jézus Krisztus nagylelkűségéből kaptam. Tanítottalak benneteket és testvéreiteket, fiam, figyelembe véve őket, de semmilyen olyan dolgot nem hagytam ki abból, ami képes volt megerősíteni benneteket. De ha van valami, ami homályos az Ige kifejtésében, akkor azt megmagyarázom nektek, amikor kéritek.

Ám most ne légy féltékeny senkire, aki a csoportodban van, amikor segíteni tud. Sokan tanulmányozzák ezt, amit írtam neked. Nekik azt mondom: Békesség (legyen) közöttük és kegyelem. Testvéri szeretetben köszöntelek téged és azokat, akik szeretnek téged.

Értekezés a feltámadásról

Nag Hammadi könyvtár I. kódex 3. Az igazság evangéliuma

 www.gnosis.org

Nag Hammadi könyvtár

I. kódex (Jung kódex)

________________________________________________________________

1. Pál apostol imája

2. Jakab apokrifonja  (Jakab titkos könyve)

3. Az igazság evangéliuma

4. Értekezés a feltámadásról

5. A három részes traktátus

3.

Az igazság evangéliuma

---

Robert M. Grant fordításából

Az igazság evangéliuma öröm azoknak, akik az igazság Atyjától azt az ajándékot kapták, hogy a Logosz ereje által ismerjék őt. A Logosz a Pleromából jött, és aki az Atya gondolataiban és elméjében van; Ő az, akit „Megváltónak” neveznek, mivel ez a neve annak a munkának, amelyet őneki kell elvégeznie azok megváltásáért, akik nem ismerték az Atyát. Mert az evangélium neve a remény kinyilatkoztatása, mivel ezt segítség azoknak, akik őt keresik, hogy felfedezzék, mert a Minden kereste azt, akitől származott. Látod, a Minden őbenne volt, az a a korlátozhatatlan, a felfoghatatlan, aki minden gondolatnál túl van.

Az Atya iránti tudatlanság rémületet és félelmet váltott ki. És a rettegés olyan sűrű lett, mint a köd, hogy senki sem látott semmit. Emiatt a tévedés megerősödött. De hiába dolgozott a hilisz (fizikai) anyagán, mert nem ismerte az igazságot. És egy kiszabott alakot vett föl, miközben erejében és szépségében az igazság pótlékát készítette el. Ez nem volt megaláztatás a korlátozhatatlan, a felfoghatatlan számára, mivel a rettegés, feledékenység és megtévesztő alakjai olyanok voltak, mint a semmi, míg a megalapozott igazság változatlan, háborítatlan és teljesen gyönyörű.

Így vesd meg a tévedést. A tévedésnek, mivel nem volt gyökere, az Atyát tekintve ködben volt, Ő (a tévedés) ott volt, és munkák, feledékenységek és félelmek előkészítésével foglalkozott, hogy ezekkel az eszközökkel elcsábítsa és foglyul ejtse a középsőket. A feledékenység tévedése nem derült ki. Nem az Atyától származott. A felejtés nem az Atyától jött létre, de mivel létrejött, az az Atya miatt létezett. Ami őbenne jön létre (az Atyában), az a tudás, amely azért jelent meg, hogy a felejtés elpusztuljon, és hogy az Atya megismerhető legyen. Mivel a feledés azért jött létre, mert az Atya nem volt ismert, ha ezután az Atya megismertté válik, attól a pillanattól kezdve a felejtés megszűnik.

Ez azoknak az evangéliuma, akit Őt keresik, amit az Atya irgalmasságán keresztül a tökéleteseknek, kinyilatkoztattak. Mint titkos rejtelmet, Jézus Krisztus megvilágosította azokat, akik a feledékenység miatt sötétségben voltak. Megvilágosította őket, és egy ösvényt adott számukra. És ez az ösvény az igazság, amelyet ő tanított nekik. Emiatt a tévedés haragudott rá, és üldözte őt. De Krisztus megfékezte őt, és erőtlenné tette. Egy fához szegezték. Az Atya ismeretének a gyümölcse lett. Ennek a fának a gyümölcse azonban nem hozott pusztítást, mert ettek belőle, hanem akik ettek belőle, azok létrejöttek, és örömet okozott a felfedezésük.

És ami Őt illeti, megtalálta őket önmagában, és ők megtalálták őt önmagukban, azt a korlátozhatatlant, a felfoghatatlant, azt a tökéletes Atyát, aki mindent létrehozott. Őbenne van a Minden van, és a Mindennek szüksége van rá, mivel ő megőrizte magában a tökéletességüket, de ő (a tévedés) nem adott mindent oda a Mindennek. De az Atya nem volt féltékeny. Valójában milyen féltékenység lenne közte és tagjai között? Mert még ha az Eón (örökkévaló birodalom) meg is kapta volna tökéletességüket, nem tudták volna megközelíteni az Atya tökéletességét, mert ő megtartotta tökéletességüket önmagában, megadva nekik, hogy ezáltal egyedülálló tudásként a tökéletességben visszatérhessenek hozzá. Ő az, aki a Mindent elrendezte, és akiben a Minden létezik, és akire Mindennek szüksége van. Mint az az ember, akit nem ismernek és azt szeretné, hogy ismerjék meg és szeressék. Mert mire van szüksége a Mindenségnek, ha nem az Atya ismerete?

Útmutató lett, pihenésben megállva. Megfontolt ember volt. Az tanítás helyein tevékenykedett, és tanítóként mondta az Igét. Azok, akik saját becslésük szerint bölcsek voltak, eljöttek, hogy próbára tegyék őt. De megcáfolta őket, mert üresfejű emberek voltak. Gyűlölték őt, mert valójában nem voltak bölcsek. Mindezek után jöttek a kisgyermekek is, akik birtokolják az Atya ismeretét. Amikor megerősödtek, megtanították nekik az Atya arcának jellegeit. Megismertek és megismerték őket. Megdicsőültek és dicsőséget adtak. Szívükben megnyilvánult az Élők élő könyve, az a könyv, amely az Atya gondolatában és elméjében íródott, és a Minden megalapítása előtt az Ő felfoghatatlan részében van.

Ez az a könyv, amelyet senki sem tudott felvenni, mivel annak volt fenntartva, aki felveszi majd azt megölik. Semmi sem tudott megjelenni azok között, akik hittek a megváltásban, amíg ez a könyv meg nem jelent. Emiatt a könyörületes, hűséges Jézus türelmes volt szenvedéseiben, amíg fel nem vette azt a könyvet, hiszen tudta, hogy halála sokak számára életet jelent. Csakúgy, mint a még fel nem bontott végrendelet esetében, ahogy a ház elhalt urának vagyona rejtve van, úgy a Mindenség esetében is, ami addig volt elrejtve, amíg a Mindenek Atyja láthatatlan és egyedül volt önmagában, akiben minden térnek megvan a maga forrása. Ezért jelent meg Jézus. Ezt a könyvet vette fel magára. Keresztre szegezték. Az Atya rendeletét a keresztre erősítette.

Ó, milyen nagyszerű tanítás! Mindhalálig megalázza magát, bár az örök életbe öltözött. Miután megszabadult ezektől a romlandó rongyoktól, romolhatatlanságba öltözött, amit senki sem vehetett el tőle. A félelmek üres útjaira lépve elhaladt azok előtt, akiket megfosztott a feledés, lévén tudás és tökéletesség, hirdetve az Atya szívében lévő dolgokat, így lett a tanításban részesülők bölcsessége. De a tanítandók, az élők, akik be vannak írva az élők könyvébe, maguk tanulnak, utasításokat kapva az Atyától, visszatérvén hozzá.

Mivel a Minden tökéletessége az Atyában van, szükséges, hogy a Minden felemelkedjen hozzá. Ezért ha valakinek van tudása, megkapja azt, ami hozzá tartozik, és magához vonzza azt. Mert aki tudatlan, az szükségben szenved, és ez nagy szükség, mivel hiányzik belőle az, ami tökéletessé tenné. Mivel a Minden tökéletessége az Atyában van, kellő, hogy minden felemelkedjen hozzá, és mindegyik megkapja azt, ami az övé. Először feljegyezte őket, és előkészítette őket, hogy azoknak adják oda őket, akik tőle jöttek.

Akiknek a nevét kezdetben tudta, a végén fogják hívni, mert az, akinek van ismerete, az az, akinek a nevét az Atya kimondta. Mert akinek a nevét nem mondták ki, az tudatlan. Valóban, hogyan hallhatja valaki, ha nem mondták ki a nevét? Mert aki mindvégig tudatlan marad, az a feledékenység teremtménye, és azzal együtt elpusztul. Ha ez nem így van, miért nincs ezeknek a nyomorultaknak nevük, miért nincs hangjuk? Ezért ha valakinek van tudása, az felülről való. Ha hívják, hallja, válaszol, és odafordul ahhoz, aki hívta, és felmegy hozzá, és tudja, hogy hívják. Az ilyen személynek tudása van, annak akaratát cselekszi, aki hívta. A kedvében akar járni, és pihenést talál és illő névvel rendelkezik. Akiknek ilyen ismeretük van, tudják, honnan jöttek és hová mennek. Úgy ismeri, mint azt az embert, ak megrészegülten elfordult a részegségétől, és magához térve önuralomra tett szert és helyreállította azt, ami az övé.

Sokakat hozott vissza a tévedésből. Előttük ment a saját helyeikre, ahonnan ők elfordultak, amikor a tévedést követték. Annak mélysége miatt, aki körülvesz minden helyet, holott nincs semmi, ami körülveszi őt. Valóban bámulatos, hogy anélkül voltak az Atyában, hogy ismerték volna őt, és képesek voltak maguktól eltávozni, mivel nem voltak képesek szemlélni őt és megismerni őt, akiben voltak. Mivel ha az akarata nem tőle származott volna, ő azt olyan tudásként tárta fel, amely akaratának minden kifejezésével összhangban áll, nevezetesen az élő könyv ismeretét, amelyet végül az Eónoknak (örökkévaló birodalom) mint a betűit tárta fel, megmutatva nekik, hogy ezek nem csupán magánhangzók vagy mássalhangzók, így az ember elolvashatja őket, és valami értelmetlen dologra gondolhat; éppen ellenkezőleg, ezek olyan betűk, amelyek az igazságot közvetítik. Kiejtik azokat, és ismerik magukat. Minden egyes betű tökéletes igazság, mint egy tökéletes könyv, mert az egység keze által írt betűk, mivel az Atya írta őket az Eónoknak, hogy az ő betűi által megismerhessék az Atyát.

Ami a Logoszt illeti, bölcsessége elmélkedik rajta, tanítása ejti ki, és tudása tárta fel. Türelme a korona rajta. Mivel öröme összhangban van vele, dicsősége felmagasztalta azt. Jelleme kinyilatkoztatta azt. Keble befogadta azt. Elérte a pihenését. Szeretete testi formát öltött körülötte. A hite átölelte. Így az Atya Logosza kilép a Mindenbe, lévén az szívének gyümölcse és akaratának kifejezése. Támogatja a Mindent. Kiválasztja és felveszi a Mindennek formáját, megtisztítja azt, és visszajuttatja azt az Atyához és az Anyához, Jézushoz a legnagyobb édességgel. Az Atya megnyitja kebelét, és kebele a Szentlélek. Felfedi rejtett énjét, aki az ő fia, hogy az Eónok az Atya könyörületessége által megismerhessék őt, és véget vessenek az Atya fáradtságos keresésének, és megpihenjenek benne, tudván, hogy ez a pihenés. 

Miután kitöltötte azt, ami hiányos volt, majd elvetette a látszatot. A merő látszata annak, ami hiányos volt, a világ volt, a merő látszat a világot szolgálja. Mert ahol irigység és viszály van, ott hiányosság van; de ahol egység van, ott teljesség van. Mivel ez a hiányosság azért jött létre, mert nem ismerték az Atyát, így amikor megismerik az Atyát, a hiányosság attól a pillanattól fogva megszűnik. Ahogy a tudatlanság eltűnik annak, amikor tudásra tesz szert, és ahogy a sötétség eltűnik, amikor megjelenik a fény, úgy a hiányosság is megszűnik a teljességgel. Természetesen ettől a pillanattól kezdve a látszatvilág már nem nyilvánul meg, hanem feloldódik az egység összhangjában. Munkáik egyelőre szétszórtan hevernek. Idővel az egység teszi teljessé a mennyei tereket. Az egység révén mindenki megérti majd önmagát. A tudás segítségével megtisztítja majd magát a sokféleségtől, az egységre törekedve, felfalja magában az anyagot, ahogy a tűz és ahogy a sötétséget a fény, ahogy a halált az élet. 

Természetesen, ha ezek a dolgok mindegyikünkkel megtörténtek, akkor bizony illik a Mindenre gondolnunk, hogy a ház szent és csendes legyen az egység kedvéért. Mint az emberek, akik elköltöztek a környékről, ha vannak olyan edényeik, amelyek nem jók, azok általában eltörnek. őket. Ennek ellenére a házigazda nem szenvedett veszteséget, hanem örült, mert e csorbult edények helyén olyanok lettek, amelyek teljesen tökéletesek voltak. Mert ez az ítélet, amely felülről jött, és minden személyt megítélt. Egy kivont, kétélű kard metsz ezen és azon az oldalon. Amikor megjelent, úgy értem, a Logosz, aki azok szívében van, akik kiejtik ők - nem pusztán hang volt, hanem testté is vált. Nagy zavar támadt az edények között, mert némelyek üresek voltak, mások telve: némelyikről gondoskodtak, másokat eltávolítottak; egyeseket megtisztítottak, megint másokat eltörtek. Az összes birodalom megrázkódott és megzavarodott, mert nem volt bennük rend vagy szilárdság. A tévedés felkavarodott, hogy nem tudta, mit tegyen. Megtámadta saját magát, siránkozott, magán kívül volt, mert nem tudott semmit. Mivel amikor a tudás, tévedés elpusztításához vezet, és ő (a tévedés) minden kifejeződésével közeledett hozzá, a tévedés üres volt, mivel nincs benne semmi. Megjelent az igazság; és az igazság minden kifejeződése felismerte azt. Köszöntötték az Atyát hatalomban és igazságban, amely teljes, és amely összeköti őket az Atyával. Báki, aki szereti az igazságot, aki megérinti az igazságot, az Atya száját érinti meg, mert az igazság az Atya szája. Nyelve a Szentlélek, amely összeköti őt az igazsággal, és nyelvével az Atya szájához kapcsolja, amikor megkapja a Szentlelket.

Ez az Atya megnyilvánulása és kinyilatkoztatása Eónjai számára. Felfedte rejtett énjét, és elmagyarázta azt. Mert ki az, aki létezik valakiben, ha nem az Atya egyedül? Minden birodalom őtőle származik. Tudják, hogy úgy származnak tőle, mint egy tökéletes, érett ember gyermekei. Tudták, hogy még nem kaptak formát, és még nem kaptak nevet, amelyet az Atya alkot meg. Ha ők akkor megkapják tudásának formáját, bár valóban benne vannak, nem ismerik őt. De az Atya tökéletes. Minden birodalmat ismer, ami őbenne van. Ha óhajtja, amit óhajt, megjelenik, formát adva nekik és nevet adva nekik; és valóban nevet ad nekik, hogy létrehozza őket. Azok, akik még nem léteznek, nem ismerték azt aki létrehozta őket. Nem mondom tehát, hogy akik még nem léteznek, azok semmik. Benne vannak abban, aki óhajthatja azt, hogy létrejöjjenek  amikor ő óhajtja, mint egy esemény, amely a jövőben meg fog történni. Egyrészt az Atya tudja, mielőtt bármit is megjelenít, hogy mit fog létrehozni. Másrészt a még fel nem tárt gyümölcs nem tud semmit, és nem is tesz semmit. Így minden birodalom, amely a maga részéről az Atyában van, abból származik, ami van, aki a maga részéről a nemlétezőből hozta az létre. Mert aminek nincs gyökere, termése sincs, és gondolhatja, hogy “én létrejöttem”, magától elvész majd.  Így ami egyáltalán nem létezik, az soha nem is fog létezni.

Akkor mi is akar ő, hogy egy ilyen valamiről gondoljunk? Ezt: "Úgy jöttem létre, mint az éjszaka árnyékai és kísértetei." Amikor eljön a reggel, a személy tudja, hogy a félelem, amit átélt, semmi sem volt. Így tudatlanok voltak az Atya felől, mivel nem látták őt. Mivel félelem és zűrzavar volt, a hit hiánya, kettős gondolkodás és megosztottság, sok illúziót gondoltak ki, az előbbieket, valamint az üres tudatlanságot – mintha mélyen aludtak volna, és zaklatott rémálmok prédájaként találták volna magukat. És ezek az álmok elmenekülnek valahova, vagy nincs erejük, amikor üldözik őket, mert meghatározatlan dolgokra törekedtek. Vagy harcba keveredtek, vagy őket magukat ütik meg, magasról zuhannak le, vagy szárny nélkül repülnek a levegőben. Vagy úgy tűnik, mintha bizonyos emberek meg akarnák ölni őket, pedig senki sem üldözi őket; vagy ők maguk ölik meg a mellettük lévőket, és vérük borítja be őket. Egészen addig a pillanatig, amíg azok, akik átélték ezeket az álmokat, felébrednek, és akik eddig ezekbe a zavarodott dolgokba bonyolódtak, és semmit sem látnak, mert az álmok semmik sem voltak. Így tehát azok, akik kivetik magukból a tudatlanságot, mint álmot, nem tekintik azokat semminek, és nem tekintik valódinak a tulajdonságait, hanem lemondanak róluk, mint az éjszakai álomról, és az Atya ismeretét a hajnalnak tekintik. Mindenki, aki tudatlan, így viselkedik, mintha aludna, és úgy jut el a tudáshoz, mint felébredett.. És boldog az az ember, aki magához tér és felébred. Bizony, áldott az, aki megnyitotta a vakok szemét.

A szellem sietve jött az emberhez, amikor az felébredt. A szellem a kezét a földön hason fekvőnek nyújtotta, és szilárdan a lábára állította, mert még nem kelt fel. Az Atya megismerését és fia kinyilatkoztatását - odaadta nekik a megismerés módját. Mert amikor látták és hallgatták, megengedte nekik, hogy megkóstolják, megszagolják és megragadják a szeretett fiút.

Megjelent, és tájékoztatta őket az Atyáról, a korlátozhatatlanról. Megihlette őket azzal, ami az elmében van, miközben az akaratát teljesítette. Sokan megkapták a fényt, és feléje fordultak. De az anyagias emberek idegenek voltak tőle, és nem vették észre a külsejét, és nem ismerték fel. Mert a test hasonlatosságában jött, és semmi sem zárta el az útját, mert a romolhatatlanság megfoghatatlan. Ezenkívült, miközben új dolgokat mondott, arról beszélt, ami az Atya szívében van, a hibátlan igét hirdette. Fény szólt a száján keresztül, és hangja életet hozott a világra. Gondolkodást és megértést, irgalmat és megváltást adott nekik, és az Atya végtelenségéből és édességből származó erő szellemét. Megszüntette a büntetéseket és a korbácsolást, mert ezek voltak azok, amelyek miatt sokak irgalomra szoruló tévedésben és láncra verve eltántorodtak tőle. Hatalommal elpusztíotta azokat (a büntetéseket és a korbácsolást) és a tudással összezavarta őket. Ő lett az út a tévelygőknek, a tudás a tudatlanoknak, a felfedezés a keresőknek, támasz a remegőknek, a tisztaság a beszennyezetteknek.

Ő az a pásztor, aki hátrahagyta a kilencvenkilenc bárányt, amely nem tévedt el, és az elveszett bárány keresésére indult. Örvendett, amikor megtalálta. Mert a kilencvenkilenc a bal kéz száma, amely azt tartja. Abban a pillanatban azonban, amikor megtalálja az egyet, az egész szám átkerül a jobb kézbe. Így van ez azzal, akinek hiányzik az egyik, vagyis az egész jobb kéz, amely vonzza azt, ami hiányzik, megragadja azt a bal oldalról, és áthelyezi a jobbra. Így aztán a szám száz lesz. Ez a szám az Atyát jelenti.

Az Atya ilyen. Még a Sabbaton is dolgozott a bárányokért, amelyeket a gödörbe zuhanva talált. Megmentette annak a báránynak az életét, kihozta a gödörből azért, hogy megértsétek a bleső értelmet, mi az a Sabbat, ti, akik a belső megértés gyermekei vagytok. Ez egy olyan nap, amelyen nem illő az megváltásnak tétlennek lenni, hogy beszélhess arról a mennyei nappalról, amelynek nincs éjszakája, és a napról, amely nem nyugszik le, mert tökéletes. Mondd hát szívedben, hogy te vagy ez a tökéletes nap, és benned lakozik az el nem múló fény.

Beszélj az igazságról azoknak, akik keresik, és a tudásról azoknak, akik tévedésükben bűnt követtek el. Tedd céltudatosan haladókká azokat, akik botladoznak, és nyújtsd ki kezed a betegek felé. Tápláld az éhezőket, és pihentesd meg az elcsigázottakat. Tápláld az embereket, akik szeretnek. Emeld fel és ébreszd fel azokat, akik alszanak. Mert te vagy a megtestesült megértés, amely bátorít. Ha az erősek így cselekszik, akkor ettől még erősebbé válik. Fordítsd magadra a figyelmet. Ne törődj más dolgokkal, nevezetesen azzal, amit kivetettél magadból, amiket elvetettél. Ne térj vissza azokhoz a dolgokhoz, amiket kihánytál, hogy megedd azokat. Ne egyenek meg téged a molyok. Ne egyenek meg téged a kukacok, mert már leráztad azokat. Ne légy az ördög helye, mert már elpusztítottad őt. Ne támaszd meg az utolsó akadályokat, ami már leomlóban van. Mert aki törvénytelen, az semmi. Többet árt magának, mint a törvénynek. Mert ő azért teszi azt, ami tesz, mert törvénytelen ember. De az igaz ember, azért teszi azt, amit tesz mások mellett, mert igaz ember. Tedd tehát az Atya akaratát, mert tőle származol.

Mert az Atya édes, és jó az ő akarata. Tudja, hogy mi a tiéd, hogy abban megpihenhess. Mert a gyümölcseikről ismerik meg azt, ami a tiéd, mert az Atya fiai az ő illata, ők az ő arcának kegyelméből származnak. Emiatt az Atya szereti az illatát; ezért azt szétszórja mindenhová; és amikor az az anyaggal keveredik, illatát a fénynek adja; és csendjében az illatát fölemeli minden formában és minden hangban. Mert nem a fülek azok, amelyek érzik az illatot, hanem a szellem az, ami rendelkezik az illat érzékelésével, és magához vonzza, és belemerül az Atya illatába. Valóban gondoskodik róla, és elviszi oda, ahonnan jött, az eredeti illat, amely a fizikai alakjában kihűlt. Olyan, mint a hideg víz, ami puha földbe süllyedt, és akik látják, azt gondolják, hogy ez csak föld. Később, amikor a víz elpárolgott, csak a föld marad, mert a szél magába vette. Ekkor meleg lesz, így a hideg illatok a felosztásból származnak. Ezért jött a hit, és elpusztította a megosztottságot, és elhozta a szeretet meleg Plerómáját (teljesség), hogy a hideg ne térjen vissza, hanem a tökéletes gondolat egysége érvényesüljön.

Ez a Pleroma (teljesség) megtalálásának evangéliumi szava azok számára, akik a felülről jövő megváltásra várnak. Amikor a reménységük, amelyre várnak, várat magára - akiknek hasonlatossága a fény, amelyben nincs árnyék, akkor már közel van a Pleroma eljövetele. Az anyag hiányossága azonban nem az Atya végtelenségéből származik, aki időt adott a hiányosságnak. Valóban, nem helyes azt mondani, hogy a romolhatatlan ily módon jönne el. De az Atya mélysége mélyre hatoló, és a tévedés gondolata nincs vele. (A tévedés) olyan valami, ami lezuhant (elbukott), és amit könnyedén helyre tudunk állítani, amikor felfedezzük, azt, aki ahhoz jött el, ami helyreállít.

Ezt a helyreállítást hívják „megtérésnek”. Az ok, amiatt a romolhatatlan kilélegzett egyet a és követte azt, aki vétkezett, hogy a vétkező pihenésre találhasson. Mert a megbocsátás az, ami a hiányosságban megmarad a fényességnek, a Pleróma (teljesség) szava. Mert az orvos arra a helyre siet, ahol betegség van, mert ez az orvos kívánsága. A szükségben szenvedő beteg nem rejti el a szükséget, mert az orvos rendelkezik azzal, amire a betegnek szüksége van. Ily módon a Pleróma (teljesség), amelynek nincs hiányossága, betölti a hiányosságot, azért adatik, hogy a személy hiányosságát betöltse, hogy a személy megkaphassa a kegyelmet. Amíg szükségben szenvedett, a személy nem rendelkezett a kegyelemmel, fogyatkozás következett be ott, ahol nem volt kegyelem. Amikor a fogyatkozott részt helyreállott, a szükséget szenvedő személy teljességként (Pleróma) nyilatkoztatott ki.

Ez jelenti azt, hogy “felfedezni az igazság fényét” amely a személy felé ragyogott. Az a fény változatlan. Krisztus eljövetele okán kimondatott, hogy “keress nyíltan” és a nyugtalanok helyreállíttatnak. És ő felkeni őket olajjal. Az olaj az Atya könyörülete, aki megkönyörül rajtuk. És akiket felkent, azok tökéletesek. Mert a megtöltött edényeket általában viasszal zárják le. De amikor az edény viaszpecsétje eltörik, az edény szivároghat, és hibájának oka a hiányzó pecsét. Mert akkor egy lélegzetvétel és annak ereje elpárologtathatja. Azonban a hibátlan edényen a pecsét nem törik meg, sem nem szivárog, és a tökéletes Atya, belétölti azt, ami hiányzik belőle. Ő jó. Ismeri  növényeit, mert ő ültette el őket a Paradicsomában. És az ő Paradicsoma az ő pihenőhelye.

A Paradicsom a tökéletesség az Atya gondolatában, és a növények az ő tükörképének szavai. Minden egyes szava egyedül az ő akaratának műve, szavának kinyilatkoztatásában. Mivel elméje mélyén voltak, a szó, amely elsőként lépett elő, megjelentette őket egy olyan értelemmel együtt, amely néma kegyelem segítségével mondja ki az egyedi szót. Ezt "gondolatnak" hívták, mivel néma kegyelemben lakoztak őbenne, mielőtt megnyilvánultak volna. Történt tehát, hogy a szó, ami megnyilvánult amikor tetszetős annak akaratának, aki akarta azt. Az Atya megpihen abban, amiben tetszését leli. Semmi sem történik az ő tetszése nélkül, és semmi sem történik meg az Atya akarata nélkül. De az akarata felfoghatatlan. Az ő akarata a lábnyoma, de senki sem érti meg őt, és nem is azért létezik, hogy tanulmányozzák, hogy megragadják őt. De amit akar, az megtörténik abban a pillanatban, amikor kívánja – még ha a nézőpont nem is tetszik az embereknek Isten előtt, ez az Atya akarata. Mert az Atya ismeri mindannyiuk kezdetét és a végét is. Mert amikor elérkezik a végük, üdvözölni fogja őket. A vég, látod, annak felismerése, aki el van rejtve, vagyis az Atya, akitől a kezdet kijött, és akihez mindazok visszatérnek, akik tőle jöttek. Mert nyilvánvalóvá lettek az ő nevének dicsőségére és örömére.

Az Atya neve pedig a Fiú. Ő volt az, aki kezdetben nevet adott annak, aki tőle származott - amíg ő ugyanaz maradt. És fiúként foganta meg őt. Nevet adott neki, azt, ami az övé volt – ő, az Atya, akié minden, ami körülötte létezik. Minden, ami létezik az Atyánál, a fiúé. Ővé a név, övé a fiú. Ő, a Fiú, látható, a név azonban láthatatlan, mert ez egyedül a láthatatlan rejtelme, amely hamarosan a fülekbe fog jutni, az Atya akarata révén teljesen megtelve vele. Az Atya nevét nem ejtik ki, hanem egy fiú által nyilatkoztatják ki. És a név nagyszerű. 

Ki tudja tehát kiejteni a nevét, ezt a nagyszerű nevet? Egyedül ő, akié a név, és a név fiai, akiken az Atya neve megpihen, és akik maguk megpihennek az ő nevén, mivel az Atyának nincs kezdete. Egyedül ő alkotta meg őt magának névként a kezdetekben, mielőtt az Eónokat megteremtette volna, hogy az Atya neve a legfelsőbb legyen a fejük fölött. Ez az igazi név, amelyet az ő tekintélye és tökéletes hatalma biztosít. Mert a név nem közönséges szavakból származik, és nem is a köznévadásból származik, hanem láthatatlan. Egyedül magának adott nevet, mert egyedül ő látta magát, és mert egyedül ő volt képes nevet adni magának. Mert aki nem létezik, annak nincs neve. Milyen nevet adnának annak, aki nem létezik? Mindazonáltal az, aki létezik, az ő nevével létezik, és egyedül ő tudja, és egyedül az Atya adott neki nevet. Ez az Atya. És az ő neve a Fiú. Ezért nem rejtette el magában, hanem létrejött és a fiú feltárta a nevet. Így a név az Atyáé, ahogyan a Szeretett Fiú is az Atya neve. Mert különben hol találna nevet – az Atyán kívül? De valaki azt mondhatná egy ismerősének: "Ki adna nevet valakinek, aki korábban létezett mint ő maga, a gyerekek nem attól kapják a nevüket, aki szülte őket?"

Nézzük meg ezt a dolgot: Mi a név? Ez a valódi név, az Atyától való név és ez a helyes név. Nem kölcsönbe kapta a nevet, ahogyan mások esetében, akik kitalált nevet kaptak. Ez az igaz név. És senki más nem adta neki. Ő megnevezhetetlen. Leírhatatlan. Ameddig a tökéletes beszélt róla, egyedül a tökéletes képes kiejteni a nevét és látni őt. Amikor úgy tetszett neki, hogy a fia legyen a kiejtett neve, és amikor ő, aki a mélységből jött feltárta ezt a nevet, közzétette azt, ami rejtett volt, mert tudta, hogy az Atya mentes a gonoszságtól, azért teremtette meg őt, hogy ő majd beszélhessen a helyről, ahonnan jött. És az ő pihenőhelyéről. És hogy dicsőíthesse a teljességet. Nevének fenségét és az Atya édességét.

Mindegyikük arról a helyről fog beszélni, ahonnan kijöttek, és hogyan szilárdultak meg a pihenőhelyükön. Sietni fognak visszatérni oda. És attól a helytől kapnak – attól a helytől, ahol előtte álltak –, mert megkóstolják majd azt a helyet, táplálkozni fognak és növekedni. És az ő saját pihenőhelyük a teljességük (Pleróma). Az Atyától származó összes kiáradás tehát a teljességek, és minden kisugárzása abban gyökerezik, aki mindnyájukat önmagából növesztette ki. Kijelölte számukra a sorsukat. Ők tehát egyénileg nyilvánultak meg, hogy saját gondolatukban tökéletessé válhassanak, mert az a hely, ahová gondolataikat kiterjesztik, az a gyökerük, amely minden magasságon keresztül felemeli őket az Atyához. Elérik a fejét, ami számukra megpihenés, és ott maradnak a közelében, mintha azt mondanák, hogy csókokkal simogatták meg az arcát. De ezt nem teszik egyértelművé. Mert ők nem emelték fel magukat, sem nem csökkentették az Atya dicsőségét, és nem is úgy gondoltak rá, mint jelentéktelenre, sem keserűre, sem haragosra, hanem mint tökéletesen jóra, háborítatlanra, édesre, aki minden mennyei helyet ismer, mielőtt ők létrejöttek, és nincs szüksége tanításra. Ilyenek azok, akik felülről birtokolnak valamit ebből a mérhetetlen fenségből, miközben az egyedülállót és tökéletest várják, aki anya számukra. És nem mennek le Hádészba (az alvilágba). Nincs bennük sem irigység, se nyögdécselés, és a halál sincs velük. Megpihennek abban, aki pihen, anélkül, és nem kimerültek, vagy zavarodottak az igazság felől. Ők az igazság, és az Atya bennük van, és ők az Atyában, mivel tökéletesek, elválaszthatatlanok attól, aki valóban jó. Semmiben sem szenvednek hiányt, de megpihennek, és a szellem felfrissíti őket. És hallgatnak a gyökerükre; törődnek dolgokkal, amiben megtalálhatják gyökereiket, és nem okoznak kárt a lelkükben.

Ilyen az áldottak helye; ilyen az ő helyük. Ami a többit illeti, tudják meg a helyükön,, miután a pihenőhelyen voltam, bármi többet is mondjak. Ott lakozom, hogy mindenkor a Mindenek Atyjának és az igaz testvéreknek szenteljem magam, azoknak, akiket az Atya elhalmoz szeretetével, és akik között semmi sem hiányzik őbelőle. Ők igazságban jelennek meg, az igaz és örök életben lakoznak, és az Atya magvával megtöltött tökéletes világosságról beszélnek, amely az ő szívében és a teljességben van. Az ő szelleme örvend ennek, és dicsőíti őt, akiben volt, mert az Atya jó. És az ő gyermekei tökéletesek és méltók az ő nevére, mert ő az Atya. Az ilyen gyermekek azok, akiket ő szeret.

Nag Hammadi könyvtár I. kódex: 2. Jakab apokrifonja (Jakab titkos könyve)

 www.gnosis.org

Nag Hammadi könyvtár

I. kódex (Jung kódex)

________________________________________________________________

1. Pál apostol imája

2. Jakab apokrifonja  (Jakab titkos könyve)

3. Az igazság evangéliuma

4. Értekezés a feltámadásról

5. A három részes traktátus

2. 

Jakab apokrifonja 

(Jakab titkos könyve)

________________________________________________________________

Francis E. Williams fordításából

Jakab írja [...]-nak: Béke legyen veled a Békéből, szeretet a Szeretetből, kegyelem a Kegyelemből, hit a Hitből, élet a Szent Életből!

Mivel kérted, hogy küldjek neked egy titkos könyvet, amelyet a Mester nekem és Péternek tárt fel, nem tudtam elfordulni tőled, vagy elutasítani (?) téged; de én héber ábécével írtam, és küldtem el neked, és csak neked. De mivel te a szentek üdvösségének szolgája vagy, törekedj komolyan, és ügyelj arra, hogy ezt a szöveget ne add át sokaknak – ezt a Megváltó nem akarta elmondani mindnyájunknak, mind a tizenkét tanítványának. Ám boldogok lesznek, akik ennek a beszédnek a hite által megváltódnak.

Tíz hónappal ezelőtt küldtem neked egy másik titkos könyvet is, amelyet a Megváltó felfedett előttem. Az adott körülmények között azonban ezt tekintsd úgy, hogy azt nekem, Jakabnak tárta fel; de ezt... [lefordíthatatlan töredékek]

...a tizenkét tanítvány mind együtt ült, és felidézték, mit mondott a Megváltó mindegyiküknek, akár titokban, akár nyíltan, és könyvekbe foglalták - De én azt írtam, ami a könyvemben volt - íme, megjelent a Megváltó, miután eltávozott tőlünk, miközben mi őt fürkésztük. És az ötszázötvenedik napon, miután feltámadt a halálból, ezt mondtuk neki: "Elmentél és eltávolodtál tőlünk?" De Jézus azt mondta: "Nem, de arra a helyre megyek, ahonnan jöttem. Ha velem akartok jönni, gyertek!"

Mindannyian válaszoltak mondván: "Ha parancsolod nekünk, jövünk."
Azt mondta: "Bizony mondom néktek, soha senki nem megy be a mennyek országába az én parancsomra, hanem (csak) azért, mert ti magatok telve vagyok. Hagyjátok rám Jakabot és Pétert, hogy betöltsem őket." És miután elhívta ezt a kettőt, félrevonta őket, és azt mondta, hogy a többiek foglalkozzanak azzal, amit éppen csináltak.

A Megváltó azt mondta: Irgalmasságot kaptatok...

(7 sor hiányzik)

Akkor nem vágysz arra, hogy megtelj? És részeg a szíved; hát nem akarsz akkor józan lenni? Ezért szégyelld magad! Ezentúl, ébren vagy alvás közben, emlékezz arra, hogy láttad az Emberfiát, személyesen beszéltél vele, és személyesen hallgattad őt. Jaj azoknak, akik látták az Emberfiát; Boldogok azok, akik nem látták az embert, és akik nem barátkoztak vele, és akik nem beszéltek vele, és akik nem hallottak tőle semmit; tiéd az élet! Tudd meg tehát, hogy meggyógyított, amikor beteg voltál, hogy uralkodhass. Jaj azoknak, akik megszabadultak a betegségüktől, mert visszaesnek a betegségbe. Boldogok, akik nem voltak betegek, és megkönnyebbülést tapasztaltak, mielőtt megbetegedtek; tiéd az Isten országa. Ezért azt mondom nektek: teljetek meg, és ne hagyjatok ürességet magatokban, mert aki eljön, az majd kigúnyol téged.

Ekkor Péter így válaszolt: Íme, háromszor mondtad nekünk: Legyetek betöltve, de mi betöltekeztünk. A Megváltó így válaszolt: "Ezért mondtam neked: "Légy betöltve", hogy ne szenvedj hiányt. A hiányban szenvedők azonban nem lesznek megváltottak. Mert betelni jó, és hiányban lenni rossz. Azonban ahogyan az is jó, ha hiányt szenvedsz, de rossz neked, ha betelsz, úgy bárki, aki betelt, az hiányt is szenved is. Egy, aki hiányt szenved, nem úgy lesz betöltve, mint ahogyan egy másik, aki hiányt szenved és eltelik, de az, akit betöltöttek, eléri a kellő tökéletességet. Ezért hiányban kell lennetek, hogy betölthessétek magatokat, és elteltnek kell lennetek, amíg hiányban szenvedtek, hogy annál jobban be tudjátok tölteni magatokat. Ennélfogva teljetek el a Szellemmel, de szűkölködjetek értelemben, mert az értelem a lélekhez tartozik; és így a lélek (természetéből) fakad.

De én válaszoltam, és azt mondtam neki: "Uram, engedelmeskedhetünk neked, ha kívánod, mert elhagytuk atyáinkat, anyáinkat és falvainkat, és követtünk téged. Adj módot nekünk arra, hogy ne kísértessünk a gonosz ördögtől."

A Mester így válaszolt: "Mi jó van abban, ha az Atya akaratát cselekszed, de nem kapod meg az ő ajándékának részét, amíg a Sátán kísért? De ha a Sátán elnyom és üldöz, és az ő (az Atya) akaratát cselekszed, akkor azt mondom, hogy szeretni fog titeket, és velem egyenlővé tesz titeket, és úgy tekint rátok, hogy az ő gondviselése által lettetek szeretettek saját választásotokból. Nem akarjátok abbahagyni a test szeretetét és a szenvedéstől való félelmet? Vagy nem tudod, hogy még bántalmazni fognak és igazságtalanul meg fognak vádolni; és még börtönbe is fognak zárni, és törvénytelenül el fognak ítélni, és <ok nélkül> keresztre feszíteni, és a homokban eltemetnek majd, ahogyan velem tették, a gonosz által? Mered-e megkímélni a testet, te, aki számára a Szellem egy fal mely körülvesz téged? Ha belegondolsz, hogy mennyi ideig létezett a világ <előtted>, és meddig fog létezni utánad, akkor azt fogod látni, hogy életed egyetlen nap, szenvedéseid pedig egyetlen óra. Mert a jó nem jön be a világba. Ezért vesd meg a halált, és gondolkodj az életen! Emlékezz keresztemre és halálomra, és élni fogsz!"

Ám én válaszoltam, és azt mondtam neki: "Mester, ne említsd nekünk a keresztet és a halált, mert messze vannak tőled."
A Mester így válaszolt: "Bizony, mondom néktek, senki sem lesz megváltva, ha nem hisz az én keresztemben. De akik hisznek az én keresztemben, övék az Isten országa. Legyetek tehát a halál keresői, mint a halottak, akik az életet keresik; mert az, amit keresnek, megnyilvánul nekik. És mi zavarja őket? Ami pedig téged illet, amikor megvizsgálod a halált, az megtanít téged a kiválasztottságra. Bizony, mondom néktek, a halálfélők közül senki sem lesz megváltott; mert a királyság azoké, akiket megöltek. Légy jobb nálam; legyetek olyanok, mint a Szentlélek gyermekei!"

Ezután megkérdeztem tőle: "Mester, hogyan tudunk prófétálni azoknak, akik azt kérik, hogy prófétáljunk nekik? Mert sokan vannak, akik kérnek minket, és ránk tekintenek, hogy jóslatot halljanak tőlünk."
A Mester így válaszolt: "Nem tudod, hogy Jánossal levágták a prófécia fejét?"
De én azt mondtam: "Mester, el lehet eltávolítani a prófécia fejét?"
A Mester azt mondta nekem: "Ha rájössz, hogy mit jelent a 'fej', és hogy a prófécia a fejből fakad, (akkor) értsd meg a 'fejét eltávolították' jelentését. Eleinte példázatokban beszéltem hozzád, és nem értetted meg, most nyíltan beszélek hozzád, és te (még mindig) nem fogod el. Te szolgáltál nekem példabeszédként a példabeszédben, és a feltárás azon dolgokban, amik feltárultak.

"Légy buzgó, hogy megváltódj, anélkül, hogy sürgetnéd! Inkább saját akaratodból buzgólkodj, és múlj felül még engem is, mert így fog szeretni téged az Atya."

"Gyűlöljétek a képmutatást és a gonosz szándékot; mert a szándék szüli a képmutatást; de a képmutatás távol áll az igazságtól."

"Ne engedjétek, hogy a mennyek országa elsorvadjon, mert az olyan, mint egy pálmahajtás, ami köré lehullottak a datolyák. Leveleket eresztettek, és miután kisarjadtak, a termékenységük megszűnt. Így van ez azzal a terméssel is, amely ebből az egyetlen gyökérből nőtt ki; amikor leszedték, akkor sokan kaptak a termésből. Bizonyosan jó lenne, ha új hajtást hoznál most, akkor megtalálnád."

"Mivel már megdicsőültem ez előtt, miért tartasz vissza, amikor indulni vágyom? Mert a munkám után arra kényszerítettél, hogy még tizennyolc napig veled maradjak a példabeszédek kedvéért. Néhánynak elég volt, hogy meghallgassa a tanítást, és megértse "A pásztorok"-at, “A mag”-ot és “Az épület”-et, és “A fiatal nők lámpásá”-t, “A munkások béré"-t a "Az ezüst pénzérmék"-et és "Az asszony”-t.

Legyetek buzgók az igével kapcsolatban! Mert ami az igét illeti, az első része a hit; a második a szeretet; a harmadik a cselekedetek; mert ezekből származik az élet. Mert az ige olyan, mint a búzaszem; amikor valaki elvetette, akkor hitt benne; és amikor kikelt, szerette, mert sok szemet látott egy helyett. És amikor dolgozott, megváltódott, mert elkészítette eleségnek, (és) megint otthagyott (néhányat) vetésre. Így ti is megkaphatjátok a mennyek országát; de ha nem kapod meg a tudáson (gnózis) keresztül, nem leszel képes megtalálni."

"Ezért azt mondom nektek, legyetek józanok, ne legyetek megtévesztve! És sokszor mondtam mindnyájatoknak, és neked is egyedül, Jakab, hogy: Légy megváltva! És megparancsoltam neked, hogy kövess engem, és megtanítottalak arra, hogy mit mondj az arkhónok előtt.

Figyeld meg, hogy alászálltam, beszéltem és nyomorúságon mentem keresztül, és elnyertem a koronámat, miután megváltottalak. Mert azért jöttem le, hogy veletek lakjak, és ti pedig velem lakjatok. És mivel házaitok fedetlenek voltak, azokban a házakban laktam, amelyek be tudtak fogadni engem alászállásom idején."

"Ezért bízzatok bennem, testvéreim, értsétek meg, mi a nagy világosság. Az Atyának nincs szüksége rám, - mert az atyának nincs szüksége fiúra, hanem a fiúnak van szüksége az atyára - én hozzá megyek. Mert a Fiú Atyjának nincs szüksége rátok."

"Hallgassátok az igét, értsétek meg a tudást (gnózis), szeressétek az életet, és senki sem fog üldözni titeket, és senki sem fog elnyomni benneteket, hacsak ti magatokat nem."

"Ó, ti nyomorultak, ó, ti ​​szerencsétlenek; ó, ti az igazság színlelői; ó, ti a tudás (gnózis) meghamisítói, ó ti, a Szellem ellen vétők: bírjátok-e még hallgatni, amikor már az elejétől fogva beszélnetek kellett volna? Mertek-e még aludni, amikor kezdettől fogva ébren kellene lennetek, hogy a mennyek országa befogadjon benneteket? Bizony, mondom nektek, ha azokért küldettem volna, akik hallgatnak rám, és akikkel beszéltem volna, soha nem jöttem volna le a földre. Hát akkor szégyelljétek magatokat.”

"Íme, elhagylak benneteket, elmegyek, és nem akarok tovább veletek maradni, ahogyan ti sem akartátok. Most tehát gyorsan kövessetek engem. Ezért mondom nektek: A ti kedvetekért jöttem le. Ti vagytok a szeretettek; ti vagytok azok, akik sokakban az élet okai lesznek. Idézzétek meg az Atyát, könyörögjetek gyakran Istenhez, és ő megadja majd azt nektek. Boldog az, aki Ővele együtt látott titeket, amikor Őt az angyalok között hirdették, és a szentek között dicsőítették; tieteké az élet. Örüljetek és ujjongjatok, mint Isten fiai. Tartsátok meg akaratát, hogy megváltódjatok; fogadjátok el tőlem a feddést, és váltsátok meg magatokat. Közbenjárok érettetek az Atyánál, és sok mindent megbocsát majd nektek."

És amikor ezeket a szavakat hallottuk, megörültünk, mivel elszomorodtunk azokon a szavakon, amelyeket korábban említettünk. De amikor látta, hogy örvendezünk, így szólt: "Jaj nektek, akiknek nincs szószólója! Jaj nektek, akik kegyelemre szorultok! Boldogok lesznek, akik megszólaltak, és kegyelmet nyertek maguknak. Hasonlítsátok magatokat az idegenekhez; mifélék ők a városotok szemében? Miért háborodtok fel, amikor elvetitek magatoktól és elszakadtok a városotoktól saját elhatározásotokból? Miért hagyjátok el lakhelyeteket saját elhatározásotokból, felkészítve a benne lakni vágyók számára? Ó, ti számkivetettek és menekülők, jaj nektek, mert foglyul ejtenek majd benneteket! Vagy azt gondoljátok talán, hogy az Atya szereti az emberiséget, vagy hogy imádsággal megnyerhetitek Őt, vagy hogy egy másik nevében bocsánatot ad, vagy elviseli azt az embert, aki keres? 

- Mert ismeri a vágyat, és azt is, hogy mire van szüksége a testnek. - (Vagy azt gondoljátok), hogy nem vágyik (a test) a lélekre? Mert lélek nélkül a test nem vétkezik, mint ahogy a lélek sem váltódik meg a szellem nélkül. De ha a lélek megváltódik a gonoszságtól, és a szellem is megváltódik, akkor a test megszabadul a bűntől. Mert a szellem ad életet a léleknek, ám a test megöli a lelket; vagyis az (a lélek) öli meg magát. Bizony, mondom néktek, semmiképpen sem bocsátja meg az Atya a léleknek a bûnt, sem a testnek a bűnösséget; mivel senki sem váltódik meg azok közül, akik a testet viselték. Mert szerinted sokan megtalálták a mennyek országát? Boldog, aki negyediknek látta magát a mennyben!”

Amikor meghallottuk ezeket a szavakat, elkeseredtünk. De amikor látta, hogy elkeseredtünk, így szólt: "Azért mondom ezt nektek, hogy megismerhessétek magatokat. Mert a mennyek országa olyan, mint a kalász, ami kikelt a szántóföldön. És amikor megérett, szétszórta termését, és ismét megtöltötte a mezőt kalászokkal egy évre. Te is siess learatni az élet egy kalászát, hogy betöltekezhess az élet királyságával!

"És amíg veletek vagyok, figyeljetek rám, és bízzatok bennem; ám amikor távol vagyok tőletek, emlékezzetek rám. És emlékezzetek rám, mert amikor veletek voltam, nem ismertetek engem. Boldogok lesznek, akik ismertek engem; jaj azoknak, akik hallottak és nem hittek! Boldogok lesznek, akik nem láttak, de hittek!"

"És még egyszer hozzátok fordulok, mert kinyilatkoztattam nektek, hogy egy olyan házat építek, amely nagyon értékes számotokra, menedéket találtok alatta, ahogyan a szomszédaid háza mellett is meg fog tudni állni, ha az leomlással fenyeget. Bizony, mondom nektek, jaj azoknak, akik kedvéért leküldtettem erre a helyre; boldog lesz az, aki felemelkedik az Atyához!

Még egyszer figyelmeztetlek benneteket, ti, akik vagytok; legyetek olyanokká, mint akik nem léteznek, hogy azokkal lakozzatok, akik nem léteznek."

"Ne tegyétek pusztasággá a mennyek országát bennetek. Ne legyetek kevélyek a fény miatt, mely megvilágít benneteket, hanem legyetek olyanok magatokhoz, mint amilyen én voltam veletek. A ti kedvetekért átok alá helyeztem magam, hogy ti megváltódjatok."

Péter azonban válaszolt ezekre a szavakra, így szólván: „Néha a mennyek országába sürgetsz minket, aztán megint elutasítasz minket, Mester, néha bátorítasz bennünket és a hit felé vonzol, és életet ígérsz, aztán megint elűzöl a mennyek országából.”

Ám a Mester válaszolt, és ezt mondta nekünk: "Sokszor adtam nektek hitet, sőt, kijelentettem magam neked, Jakab, de egyikőtök sem ismert meg engem. Most ismét látom, hogy sokszor örültök; és amikor felvidultok az élet ígéretétől, mégis még mindig szomorúak vagytok, és szomorkodtok, amikor tanítást kaptok a királyságból? De ti, a hit és tudás (gnózis) által megkaptátok az életet. Ezért, vessétek el a visszautasítást, amikor halljátok, ám amikor az ígéretet halljátok, annál jobban örüljetek. Bizony, mondom néktek, aki életet kap, és hisz a királyságban, soha nem hagyja el azt, még akkor sem, ha az Atya akarja őt száműzni.

"Ez minden amit eddig el fogok mondani nektek; most azonban felmegyek arra a helyre, ahonnan jöttem. De ti, amikor el akartam menni, elűztetek engem, és ahelyett, hogy elkísértetek volna, üldöztetek engem. De szenteljetek figyelmet a rám váró dicsőségre, és miután kinyitottátok szíveteket, hallgassátok az égi himnuszokat, melyek a mennyekben várnak rám. Mivel ma el kell foglalnom (helyemet) az Atya jobb kezénél. De én kimondtam (utolsó) szavamat nektek, és eltávozom tőletek, mivel a szellem szekere a magasba vitt, és ettől a pillanattól kezdve levetkőzöm magam, hogy felöltözhessek. De figyeljetek; boldogok, akik kihirdették a Fiút alászállása előtt, hogy amikor valóban eljöttem, (újra) felemelkedhessek. Háromszor boldogok azok, akiket a Fiú kihirdetett, mielőtt létrejöttek, hogy velük együtt ti is részesülhessetek."

Miután kimondta ezeket a szavakat, elment. De mi, én és Péter, letérdeltünk, hálát adtunk, és felküldtük szívünket a mennyekbe. Hallottuk a fülünkkel, és láttuk a szemünkkel háborúk zaját, trombitaszót és egy nagy zűrzavart.

És amikor túljutottunk azon a helyen, elménket felfelé küldtük, és szemünkkel láttuk és fülünkkel himnuszokat hallottunk, angyali áldásokat és angyali ujjongást. És a mennyei fenségek dicséretet énekeltek, és mi is ujjongtunk.

Ezek után ismét fel kívántuk küldeni szellemünket a Fenséghez, és miután felemelkedtünk, nem engedtetett meg nekünk semmit sem látni, sem hallani, mert a többi tanítvány hívott minket és kérdezgettek minket: "Mit hallottatok a Mestertől? És mit mondott nekted? És hova ment?"

Így válaszoltunk nekik: "Fölment, a jobb kezét adta nekünk, és életet ígért mindannyiunknak, és kinyilatkoztatotta nekünk a gyermekeket, akik utánunk jönnek, miután meghagyta nekünk, hogy szeressük őket, mivel mi őmiattuk váltódunk majd meg."

Amikor ezt meghallották, hittek a kinyilatkoztatásban, de nem örültek a születendőknek. Ezért, nem akarván megbántani őket, mindegyiket más helyre küldtem. Magam azonban felmentem Jeruzsálembe, és imádkoztam, hogy részem legyen a szeretettek között, akik majd megjelennek.

És imádkozom, hogy a kezdet tőled jöjjön, mert így jön el megváltásom, mivel ők általam majd megvilágosodnak, hitem által és mások hite által, amely jobb, mint az enyém, mivel azt kívánom, hogy az enyém legyen a kisebb. Törekedjetek hát komolyan, hogy hasonlóvá tegyétek magatokat hozzájuk, és imádkozzatok, hogy kapjatok velük egy részt. Mert amiatt, amit mondtam, a Szabadító nem az ő kedvükért adta ki nekünk a kinyilatkoztatást. Mi valóban hirdetünk egy részt azokkal, akik számára a kihirdetés szól – azok, akiket az Úr fiaivá tett.